Hónap: 2017 március

A 30%-os műszakpótlék megfizetése
Bérügyekben manapság az egyik legfontosabb kérdés a 30%-os műszakpótlék megfizetésének a szabálya.

Amennyiben röviden szeretném meghatározni a jogosultsági feltételt, akkor azt mondanám, hogy az jogosult a műszakpótlékra, aki 18.00 és 06.00 óra között munkát végez és a munkaidő-beosztás szerinti munkavégzés kezdete a munkaidő-beosztás egyharmadában legalább négy órát eltér.

A kérdés komplex azonban annyira, hogy tüzetesen vizsgáljuk meg a jogszabályi rendelkezést.

A 2012. évi I. törvény 141. §-a szerint:
„(1) A munkavállalónak, ha a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik, a tizennyolc és hat óra közötti időtartam alatt történő munkavégzés esetén harminc százalék bérpótlék (műszakpótlék) jár.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a változást rendszeresnek kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van.”

A Munkaügyi Felügyelet értelmezésében az egyharmados eltérés és a négy órás eltérés nem együttes feltétel. Erre figyelemmel, ha a munkavégzés kezdete nem tér el a beosztás egyharmadában, ám a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont esetében akár egyszer is megvalósul a négy órás eltérés, akkor a hatóság álláspontja szerint a munkáltató köteles megfizetni a munkavállaló részére a 30%-os műszakpótlékot.

Ez azonban véleményem szerint a „valamint” szó nyelvtani értelmére figyelemmel vitatható, hiszen annak szinonimái a következőek: továbbá, azonkívül, azonfelül, amellett, sőt még, tetejébe, ráadásul, ezenfelül, emellett, és, sőt, mitöbb, illetve, mindemellett, még, ugyanakkor, ezenkívül.

A fentieket figyelembe véve a véleményem szerint együttes feltételként volna értelmezhető, ám vonatkozó bírói gyakorlat hiányában tanácsos lehet a felügyelet álláspontjának követése a bírságok elkerülése végett.

Emellett a fenti tanács biztonságos…

A cikksorozatom harmadik részéhez érve az egyes növelési tényezők göngyölésével, azok hónapról-hónapra való követésével foglalkozunk. Ennek kapcsán ugyan mondhatnánk, hogy végtelenül egyszerű dolgunk van, hiszen a bérszámfejtő programok között sok az olyan, amely kiválóan végzi ezt a feladatot, de sajnos még mindig előfordul, hogy a szoftver sem a megfelelő módon kezeli ezeket.

A 30%-os műszakpótlék és a 15%-os bérpótlék göngyölése

Tegyük fel, hogy munkavállaló 2015. január 1-én lépett be a munkáltatóhoz. Az irányadó időszak ezért az Ő esetében 2015. január elsejével kezdődik meg. Már a belépés hónapjában is előfordulhat, hogy távolléti díjra lesz jogosult a dolgozó, de ebben az esetben nem tudunk növelő tényezővel számolni, hiszen nincs még egy irányadó hónapunk. Abban az esetben azonban, ha februárban válik jogosulttá távolléti díjra, akkor már figyelnünk kell, hiszen a januári hónap irányadó időszakként veendő figyelembe.

Göngyölés

Február 12-13-ig betegszabadságon van a példa szerinti munkavállaló (a munkaidő-beosztása alapján dolgoznia kellett volna – ez a márciusi távollét esetében válik érdekessé).

Az irányadó időszak a januári hónap:

A fentiekből következően az egy órára járó növekmény összege a következőképpen alakul:

42300/168 = 251,79 forint/óra

Mivel most kézi számejtéses megoldással dolgozunk, tehát a szoftver nincs segítségünkre, magunk előtt kell látni a munkavállaló januári munkaidő-beosztását és a januári munkaidő-nyilvántartását is. (A jogalkotó 2013. január elsején hatályba lépett, eredendően egyszerűsítést célzó jogszabály-módosítása sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen már a 30%-os pótlék jogosultságának megállapításánál is használnunk kell a munkaidő-beosztást is. A bérszámfejtő adminisztrációs feladatai duplikálódtak tehát ebben az esetben.)

Abban az esetben, ha márciusban is távolléti díjra jogosult a munkavállaló, akkor már két hónapot kell figyelnünk irányadó időszakként az alábbiak szerint.

Mint írtam a februári beosztása fontos, hiszen a beosztott óraszámnak kell vizsgálni a 30%-át! A jogosultság meghatározásánál tehát a munkaidő-beosztását vizsgáljuk, de osztószámként a ténylegesen ledolgozott óraszámot alkalmazzuk.

Mindezekre figyelemmel az egy órára járó növekmény összege márciusban a következőképpen alakul:

74100/312 = 237,5 forint/óra

A vasárnapi munkaórák figyelembe vétele

Továbbra is a az előző példa szerinti munkavállaló adatait használjuk, ám kibővítjük az információt azzal, hogy januárban is és februárban is jogosult volt vasárnapi pótlékra. Ebből következően a márciusi távollétének idejére vizsgálnunk kell a vasárnapi pótlék miatti növekmény lehetőségét.

A fentiekből következően, ha márciusban távolléti díjra volt jogosult, akkor a távolléti díját növelni kell a vasárnapi pórlék összegével is az alábbi módon:

13600/312 = 43,6 forint

Ez az összeg az egy órára járó növekmény!

A készenlét és az ügyelet óraszámainak a göngyölése

A példánkat egészítsük ki néhány készenléti és ügyeleti óraszámmal is! Megnézzük, hogy ha továbbra is a január és a februári hónapok adják az irányadó időszakot, akkor ez hogyan módosítja a távolléti díjat.

A táblázatból tisztán látszik, hogy a februári távollét esetében nem volt jogosult a készenléti és ügyeleti órák száma alapján növekménye a munkavállaló. De már a márciusi hónapban elérte az irányadó időszak átlagában a készenléti órák száma a 96 órát. Esetünkben láthatón ez már a két hónapra vetítve 115 óra volt.

Figyelembe kell tehát vennünk a március hónapra eső távollét esetén a készenléti és/vagy ügyeleti órákra megszerzett pótlékot az alábbi módon:

25200/312 = 80,77 forint/óra

Természetesen a fentieket minden hónapban újra és újra vizsgálnunk kell és a göngyölést folytatni mindegyik pótlék esetében!

A három cikk (a korábbi kettőt az oldalon megtalálja) megírásával egyszerű, gyakorlatias módon igyekeztem képet adni erről a problémakörről. Bízom abban, hogy a leírtakat a mindennapi feladatok ellátásánál hasznosítani tudják. Ennek ellenére úgy érzem, hogy a sorozatot később folytatni kell, hiszen a sok hozzám érkezett levélben többször utalnak a kollégák az általányban megfizetett pótlékok figyelembe vételének lehetőségére, s talán hasznos lesz, ha erre is kitérek egy komplett, nyilvános válaszban. Folytatás következik tehát!

Az előző cikkemben áttekintettük a távolléti díj növekményei megállapításának elméleti alapjait. Most szeretném megmutatni, hogy a gyakorlat során ez hogyan működik.

Amikor a 30%-os műszakpótlék és a 15%-os bérpótlék okán kell vizsgálni a növekményeket

Abban az esetben, ha az irányadó időszak munkaidő-beosztás szerinti munkaórái számának a 30%-át eléri a ténylegesen 30%-os műszakpótlékra és 15%-os éjszakai bérpótlékra jogosító órák száma, akkor az irányadó időszakban megszerzett pótlékokat növekményként kell figyelembe venni olyan módon, hogy a megszerzett pótlékok összegét elosztjuk az irányadó időszak munkaidő-beosztása szerinti munkaidőben teljesített órák számával. Így kapjuk meg az egy órára járó díjnövekményt.

Ha már túlléptünk azon, hogy az irányadó időszakot megállapítjuk, akkor az irányadó időszak munkaidő-beosztásokat kell elővenni az érintett időszakra vonatkozóan.

Tegyük fel, hogy ez most 6 hónap:

• A munkavállaló 08.10-08.14-ig szabadságon van. A munkavállaló napi munkaideje 8 óra.
• Az irányadó időszak: 02.01-07.31-ig tart.
• A munkaidő-beosztás szerinti munkaidő: 1044 óra.
• A munkaidő-beosztás szerinti munkaidőben teljesített órák száma: 1044 óra.
• A ténylegesen műszakpótlékra jogosító órák száma: 482 óra (ez az óraszám tartalmazhatja a 15%-os bérpótlék és a 30%-os műszakpótlékos órákat is).
• A figyelembe vehető pótlékok együttes összege: 94.600.- Ft.

Számítás

A növekményre való jogosultság meghatározása: 1044 x 0,3 = 313,2 óra  < 482 pótlékos óra

Tehát ha az irányadó időszak munkaidő-beosztás szerinti munkaórák számának 30%-át eléri a ténylegesen műszakpótlékra, vagy bérpótlékra jogosító órák száma, akkor a megszerzett bérpótlék összegét növekményként vehetjük figyelembe.
Mivel a munkavállaló 5 nap szabadságára kell a növekményt megállapítani és a növekmény órában van meghatározva:Az órára járó növekmény meghatározása: 94.600.- Ft / 1044 óra = 90,61 Ft az egy órára járó növekmény!

90,61 x 5 nap x 8 óra = 3624.- Ft növekményt kell megfizetnie a munkáltatónak.

Amikor a vasárnapi pótlék okán kell vizsgálódni

Ha az irányadó időszak vasárnapjainak az egyharmadában munkát végzett a munkavállaló, és eközben vasárnapi pótlékra is jogosult volt, akkor az irányadó időszakban megszerzett vasárnapi pótlék együttes összegét távolléti díjnövekményként kell figyelembe venni úgy, hogy e pótlék összegét elosztjuk az irányadó időszak munkaidő-beosztása szerinti munkaidőben teljesített órák számával. Így kapjuk meg az egy órára járó növekményt a vasárnapi pótlék kapcsán.

A fenti munkavállaló adatait használva megállapítjuk a jogosultságot:

Tegyük fel, hogy az irányadó időszakban összesen 24 vasárnap volt. A 24 vasárnapból, 9 vasárnapon kellett munkát végeznie és a munka törvénykönyve értelmében vasárnapi pótlékra is jogosult volt. Ebből adódóan tökéletesen megfelel a növekmény megállapításához szükséges követelményekkel a munkavállaló.  A megszerzett vasárnapi pótlék összege:  25.000.- Ft.

Számítás

25.000.- Ft / 1044 óra = 23,95.- Ft az egy órára járó növekmény összege a vasárnapok miatt.

Mivel a munkavállaló 5 nap szabadságára kell a növekményt megállapítani és a növekmény órában van meghatározva:

23,95.- Ft. x 5 nap x 8 óra = 958.- Ft a szabadságra növekményt kell megfizetnie a munkáltatónak.

Amikor a készenlét és az ügyelet befolyásolja a növekményt

Amennyiben az irányadó időszakban az elrendelt készenléti és ügyeleti órák száma az irányadó időszak átlagában eléri a havi 96 órát, akkor az irányadó időszakban megszerzett készenléti és ügyeleti pótlék összege távolléti díjnövekményként fog megjelenni úgy, hogy a pótlékok együttes összegét elosztjuk az irányadó időszak munkaidő-beosztása szerinti munkaidőben teljesített órák számával. Így kapjuk meg a készenlét és az ügyelet okán az egy órára járó növekményt.

Kiemeli a jogszabály az elrendelt óraszámot, tehát, ha az ügyelet, vagy a készenlét alatt munkára vettük igénybe a munkavállalót, akkor az nem befolyásolja a ténylegesen elrendelt óraszámot, így a jogosultság megállapításánál az elrendelt órák számával kell kalkulálnunk.

Továbbra is használva az eddigi példát, az információ-halmaz kiegészül az alábbi pontokkal:

Az irányadó időszakban a munkavállaló 640 órában állt a munkáltató rendelkezésére összesen, amely óraszám tartalmazza a készenléti és ügyeleti óraszámokat is.
640 óra / osztva az irányadó időszak hónapjainak számával, ami esetünkben 6 hónap = 106,67 óraA jogosultság megállapítása:

Tehát az irányadó időszak átlagában elérte a készenléti és ügyeleti óraszám a 96 órát, így a megszerzett készenléti és ügyeleti pótlékot növekményként kell figyelembe venni.

A megszerzett pótlékok összege: 55.000.- Ft

Számítás

55.000.- Ft / 1044 óra = 52,68 Ft az az egy órára járó növekmény összege a készenléti és az ügyeleti órák miatt.

Mivel a munkavállaló 5 nap szabadságára kell a növekményt megállapítani és a növekmény órában van meghatározva:

52,68.- Ft. x 5 nap x 8 óra = 2.107.- Ft a szabadságra növekményt kell megfizetnie a munkáltatónak.

Ezekben az esetekben előfordulhat, hogy mind a három növekménnyel számolnunk kell így három tétel is növelheti a távolléti díjat.

A következő cikkben az óraszámok göngyölését mutatjuk be.

Mi növeli a távolléti díjat?

Abban az esetben, ha a munkavállaló részére vasárnapi pótlékot, műszakpótlékot, éjszakai bérpótlékot, készenléti pótlékot vagy ügyeleti pótlékot állapítanak meg, akkor a távolléti díjat ezekkel növelni kell.

Ennek a rendje az alábbi:

Első lépésben azt az irányadó időszakot kell meghatározni, amelyben adatot kell gyűjteni a pótlékkal érintett óraszámokról. A jogszabály úgy határozza ezt meg, hogy az esedékességet megelőző 6 hónapot kell vizsgálni. Amennyiben a munkavállaló nincs 6 hónapja a munkáltató alkalmazásában, akkor a figyelembe vehető hónapokat kell alapul venni.

6 hónapnál rövidebb munkaviszony esetén, a távolléti díj számításakor irányadó időszakként a naptári hónapokat vagy hónapot kell figyelembe venni.

Ez felvet több kérdést is, hiszen a jogszabály megfogalmazása hol naptári hónapokat, hol hónapokat emleget.

Ha naptári hónapban figyeljük az irányadó időszakot, akkor egy 2015.08.12-én kezdődő szabadság esetén az irányadó időszak 2015.02.01-2015.07.31-ig tart.

Amennyiben hónapokat vizsgálunk, akkor a fenti példa esetében az irányadó időszak 2015.02.12-2015.08.11-ig tartana. Ennek a módszernek alkalmazásánál bajban lesz a bérszámfejtő, hiszen tört hónapból-tört hónapba kell meghatározni az irányadó időszakot és így a számfejtés „józan ésszel” tulajdonképpen lehetetlen. Több munkajogász ragaszkodik azonban ehhez a módszerhez a jogszabályra alapozva.

A kapcsolódó polémiát a minisztérium úgy zárta le egy állásfoglalásában, hogy lehet alkalmazni a naptári szócskát az irányadó időszak megállapításánál.

Teljes naptári hónap hiányában az alapbért vagy a havi átalányt kell figyelembe venni.

Mikor már túl vagyunk az irányadó időszak meghatározásán, nézzük meg, hogy milyen módszereket kell alkalmazni a pótlékok növekményként való figyelembe vételéhez.

A pótlékkal érintett óraszámok értékelése

• Abban az esetben, ha az irányadó időszak munkaidő-beosztás szerinti munkaórái számának a 30%-át eléri a ténylegesen 30%-os műszakpótlékra és 15%-os éjszakai bérpótlékra jogosító órák száma, akkor az irányadó időszakban megszerzett pótlékokat növekményként kell figyelembe venni olyan módon, hogy a megszerzett pótlékok összegét elosztjuk az irányadó időszak munkaidő-beosztása szerinti munkaidőben teljesített órái számával. Így kapjuk meg az egy órára járó díjnövekményt.
• Ha az irányadó időszak vasárnapjainak az egyharmadában munkát végzett a munkavállaló, és eközben vasárnapi pótlékra is jogosult volt, akkor az irányadó időszakban megszerzett vasárnapi pótlék együttes összegét távolléti díjnövekményként kell figyelembe venni úgy, hogy e pótlék összegét elosztjuk az irányadó időszak munkaidő-beosztása szerinti munkaidőben teljesített órák számával. Így kapjuk meg az egy órára járó növekményt a vasárnapi pótlék kapcsán.
• Amennyiben az irányadó időszakban az elrendelt készenléti és ügyeleti órák száma az irányadó időszak átlagában eléri a havi 96 órát, akkor az irányadó időszakban megszerzett készenléti és ügyeleti pótlék összege távolléti díjnövekményként fog megjelenni úgy, hogy a pótlékok együttes összegét elosztjuk az irányadó időszak munkaidő-beosztása szerinti munkaidőben teljesített órák számával. Így kapjuk meg a készenlét és az ügyelet okán az egy órára járó növekményt.

Itt fontos megjegyezni azt is, hogy kiemeli a jogszabály az elrendelt óraszámot, tehát, ha az ügyelet, vagy a készenlét alatt munkára vettük igénybe a munkavállalót, akkor az nem befolyásolja a ténylegesen elrendelt óraszámot, így a jogosultság megállapításánál az elrendelt órák számát kell figyelembe venni.

A távolléti díj kiszámításakor, ha az irányadó időszakban munkabér-kifizetés nem történt, az alapbért kell figyelembe venni.

Nemcsak itt, de már a pótlékokra való jogosultságnál a kezünkben kell legyen a munkaidő-beosztás, hiszen szerves része lett (eddig is fontos volt, de az „új” Mt., ha lehet így mondani, előrébb léptette) a bérszámfejtésnek. Figyelni és göngyölni kell az beosztás szerinti órákat, illetve figyelni kell munkaidő-nyilvántartásban a tényleges óraszámokat ahhoz, hogy korrekt adatokat tudjunk a bérszámfejtő programba felrögzíteni.

Remélhetőleg az ön bérprogramja is jól göngyöli ezt, de a következő cikkekben ennek gyakorlati oldalát fogjuk bemutatni, majd a növekmények elszámolásával is foglalkozunk.